Messze van még a május 9-én esedékes belfasti rajt, és akkor még a Tour, valamint a Vuelta kezdetéről nem is beszéltünk, de nemrégiben egy olyan összehasonlítás jelent meg, amivel kár lenne várni hónapokig.

Önmagában a hegyek hosszából, átlagmeredekségéből nem lehet tökéletesen kikövetkeztetni, hogy melyik háromhetes lesz a legnehezebb. Rengeteg tényező befolyásolja azt, hogy mondjuk egy hágó megmászása mennyire nehéz is valójában: a hőmérséklet, a szél erőssége és iránya, az aszfalt minősége, mennyire változó a meredeksége, de még az is, hogy a verseny melyik szakaszában járunk, ki milyen taktikát alkalmaz...stb.

Azt is fontos kihangsúlyozni, hogy egy ilyen körversenynél nem csak a hegyek számítanak, erre tökéletes példa a tavalyi és az idei Vuelta, hiszen a nemrég nyilvánosságra hozott útvonal sokkal több szakértő tetszését nyerte el, mint a 2013-as, hiába pakolták tele emelkedővel a tavalyit. Ugyanakkor rengeteg szurkoló rajong elsősorban a hegyi etapokért, és az elmúlt időszak alapján megjósolható, hogy idén is a csúcsok között fog eldőlni az összetett- no meg az időfutamokon-, ezért érdemes kicsit komolyabban is foglalkozni azzal az elemzéssel, amelyet itt lehet megtalálni, és amiből most szemezgetünk.

Nézzük először nagy átlagban! Mivel a szervezők szokták besorolni a saját hegyeiket, és az idei versenyekkel kapcsolatban ez még nem is került nyilvánosságra, a honlap az úgynevezett APM-koeficienst használja. Az oldalon erről is lehet olvasni, a lehetőségekhez képest elég objektív. 

Mindhárom nagy körversenyről a 15 legkeményebb emelkedőt vették alapul. Az első sorban a hegyek hosszúsága, a másodikban az össz-szintkülönbség, a harmadikban az összeadott nehézségi érték található, majd a honlap szerinti első, alatta a kiemelt kategóriájú emelkedők száma következik, végül pedig a verseny össztávja. Mind hosszukban, mind emelkedésükben a Giro hegyei jelentik a legnagyobb kihívást. Hosszban a Tour még nagyjából tartja vele a lépést, másban már a franciának sem megy igazán, és akkor még nem beszéltünk a Vueltáról, amely szinte valamennyi mutatóban elmarad.  Ha a kiemelt kategóriájú hegyeket nézzük, abban is nagyon jelentős a különbség (9 - 5). A táblázatba itt egy kis hiba csúszott, eggyel több első kategóriás emelkedőt ír, igazából 9 kiemelttel és 6 elsővel számoltak.

Ez az arány megfelel az elmúlt időszakban kialakult trendnek.

Ezen az ábrán jól látszik, hogy a legutóbbi négy évben hogyan változtak a versenyek legnehezebb emelkedői. A Vuelta folyamatosan hátul kullog, hiába volt tavaly sok hegyi befutója, még így is elmaradt a riválisaitól. Az olasz kör ugyanakkor igen jelentőset lépett előre ahhoz képest, hogy 2010-ben a francia még megelőzte. - Az már más kérdés, hogy májusban ilyen hágók között jó esély van a hóra és a rossz időra, amiben tavaly sajnos bőven volt részünk...

Ugyanakkor a legmegdöbbentőbb a most következő táblázat, amelyben a számításba vett 45 csúcsot rakták nehézségi sorrendbe...

Ebből az összeállításból derül ki igazán, hogy mekkora is a Giro fölénye valójában. A hegyek neve után a tengerszint feletti magasságuk, majd a hosszuk, átlagmeredekségük, szintkülönbségük, végül nehézségi mutatójuk következik.

Az első hat hegyből ötöt az olasz körön fognak megmászni, a Zoncolan pedig messze kiemelkedik mind közül. A Tour de France legjobbja, a Tourmalet csak a hetedik helyet tudja elfoglalni, ettől még abszolút legendásnak számít. Bár nem ez a legfontosabb, de a táblázatból az is kiderül, hogy a Vuelta ebben az évben egyszer sem kerül 2000 méter fölé, amire 1998 óta nem volt példa (akkor a Col d'Ordino volt a csúcs 1980 méterrel, most a Valdelinares 1984-gyel).

Természetesen a körversenyek nem tudnak mit kezdeni "hazájuk" földrajzi adottságaival. Az olaszországi emelkedők jellegzetessége, hogy rendkívül meredekek. A Zoncolan például majdnem 12%-os átlagban, ráadásul több mint 10km hosszú- valóban pokoli. A franciaországiak elsősorban a hosszúságukkal tudnak "villogni", a Tourmalet 19,4km, Bales 19,5km, a Chamrousse is 17km fölött van, de a Giro ilyet is fel tud mutatni (Grappa, közel 20km). Ezen adatok alapján a Vuelta számít a leggyengébbnek, bár az Ancares a maga harmadik helyével egészen büszke lehet magára.

Jelenleg a résztvevőkről keveset lehet tudni. A mai napon a Movistar hivatalosan is bejelentette azt, amiről már hónapok óta lehetett olvasni, hogy Quintana a Girora megy. Richie Porte és Cadel Evans is fő céljaként nevezte meg az olasz kört, Basso is ott lesz, akárcsak Majka. A névsor egészen pazar, sokkal izgalmasabb lesz az idei, mint a tavalyi volt.

A Tour tavaly is szorosnak ígérkezett, aztán nem lett az. A mezőnye viszont tovább erősődik, hiszen a címvédő Froome elsőségére Contador, Valverde, Rui Costa, Van Garderen, a sérüléséből visszatérő Van den Broeck és Andy Schleck mellett közel sem utolsó sorban Vincenzo Nibali is pályázik...

A Vuelta még nagyon messze van, ki tudja, mi minden történik még addig, de az már most világos, hogy a spanyol élvonal valamennyi tagja rajthoz áll majd Jerezben.

És a végére még egy nagyon fontos információ: az Eurosport idén is kiemelt terjedelemben közvetíti mindhárom nagy körversenyt (is)!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.