„Miről álmodozom? Arról, hogy hajnali 5-kor a nagypapám felkelt, és elmegyünk együtt horgászni. Csak állunk az egyik kis ceseanticoi folyó partján, és a háló tele van hallal. Aztán ráülök arra a rózsaszín kerékpárra, amit tőle kaptam, és elkezdek megmászni egy olyan hegyet, ami soha nem ér véget. Óriási fájdalmak között feltekerek a tetejére, de a másik oldalon nincs semmi. Aztán mégis továbbhajtok, mert repülni akarok...”

Az idézet Marco Pantanitól származik, aki napra pontosan 10 évvel ezelőtt vesztette életét. Az olaszok utolsó Tour de France győztese még a 2002-es Fléche Wallonne előtt mesélte el ezt a történetet a köré gyűlő újságíróknak, Akkor amikor már jócskán túl volt élete legnagyobb sikerén: a legendás 1998-as duplázáson. Amikor arról kérdezték, hogyan képes ennyire erős felmenni még a legkeményebb hegyekre is,egyszerűen így válaszolt: „Így kevesebb ideig érzem a fájdalmat".

Ahogy az olaszok mondják: „Marco a tengertől jött, és a hegyek nyelvén beszélt”. Tegyük gyorsan hozzá: tökéletesen. Olyan tehetség volt, aki jó, ha 50 évente születik. A kerékpározásra teremtették. A mindössze 55 kg-os testsúlyával gyakorlatilag hegymászónak született. 2004. február 14-én azonban itt hagyott minket. Harmincnégy évesen. A hivatalos változat szerint egy Riminiben található szállodában hunyt el, kábítószer túladagolás miatt. Halálának körülményeit azonban mind a mai napig homály fedi. Ennek az írásnak az emlékezés lenne a célja, de nem mehetünk el néhány érdekes kérdés mellett: 1. Marco szobájában szinte az összes berendezési tárgyat szétdobálva találták meg a rendőrök. Állítólag a tv egyik zsinórját szándékosan kitépték, mintha valaki öngyilkosságra készülne. Hogy lehetséges, hogy a lakók és a szálloda személyzete mindebből nem hallott semmit. Mintha valaki szándékosan megrendezte volna a felfordulást. 2. Szakértői vélemények szerint Pantani 11.30 és 12.30 között hunyt el. Miért csak este fél kilenc környékén döntöttek úgy az illetékesek, hogy betörik az ajtót, és behatolnak a szobájába. Amikor Marco korábban kétszer is segítséget kért a szálloda személyzetétől. Az egyik biztonsági őr a második hívás után fel is ment Pantanihoz, de nem hallott semmi különöset.

A Le Rose szálloda, ahol Marco 2004-ben életét veszítette

3. Bár a nyomozók depressziós, a szobáját 4 napig el sem hagyó embernek állították be Pantanit, utólag kiderült ez nem teljesen igaz. Az ő lakosztályából ugyanis nem csak a főbejárat, hanem a garázs felé is el lehetett hagyni a hotelt. Nyilván voltak olyanok, akik látták Pantanit. Őket miért nem kutatták fel? 4. Marco 2004 februárjában mindenféle csomag nélkül érkezett meg abba a Riminiben található hotelbe, amit a haláleset óta egyébként teljesen átalakítottak. Csak 24 órára jelentkezett be, végül négy napig maradt. A szobájában utólag több ruhát, és az általa régen nem használt kocsija kulcsát is megtalálták. A városba taxival érkezett… 5. Miért maradt tovább, mint ahogy tervezte? Talán problémája volt valakivel? Egy ismeretlennel, aki a kokaint "intézte" neki? Rengeteg érdekes kérdés, ami talán külön cikket érdemelne. Nem véletlenül került ismét napirendre a nyomozás újraindítása. A helyzet nem annyira egyszerű, mint azt elsőre gondolnánk.

Pantani mind a mai napig része az olasz közéletnek (több együttes dalt is írt róla), nincs olyan Giro szakasz ahol valamilyen felirat formában ne találkoznánk a nevével. Egyúttal megosztó személyiség is. Sok szurkolója nem akar tudomást venni a doppinggal való kapcsolatáról. Kétségtelen tény, Marco egyszer sem bukott meg, de a lehető „legveszélyesebb” időszakban tekert. Hihetetlen stílussal és könnyedséggel. Híres volt arról, hogy a reménytelen szituációkat is a saját javára fordítja. A legendás Eddy Merckx a napokban minden idők legjobb hegyimenőjének nevezte. Riccardo Foroconi az egyik korábbi csapattársa, abbahagyta a kerékpárt miután Pantani életét vesztette. Mint mondta, nélküle már semmi értelme tekerni. Óriási szíve volt, erről Andrea Noé mesélt: „A Giro egyik pihenőnapján nem esett nehezére a fiammal focizni. Majd a játék után neki adta a legendás fejkendőjét”. Nincs olyan korábbi csapattárs vagy ellenfél, aki rosszat mondana róla. Filippo Simeoni: „Reggel edzett, napközben a tengerparton volt, este meg jókat evett”. John Gadret: „Számomra olyan volt, mint egy hős. Imádtam a stílusát. Mindig nézem a videóit a Youtube-on”.  Manuel Belletti: „Nem érdekel doppingolt-e. Nekem ő volt a legnagyobb. A valaha élt legnagyobb versenyző”.

Pantani édesanyja Tonina, a fiáról novemberben megjelent könyvvel

Tíz évvel a halála után ma minden Pantaniról szól. A olasz állami Tv egyik csatornája (Rai 2) egész napos emlékműsorral készült. Felidézik a ’98-as Tour és Giro szerepelését, és leadják Marco összes emlékezetes interjúját. Szülővárosában Cesenaticoban délután szobrot avatnak a tiszteletére és a városháza egyik különtermében levetítik a Marco életéről szóló 2006-ban készített filmet (szintén ma mutatnak be egy új 92 perces alkotást, az angol James Erskine rendezésében). Szombaton a város egyik elegáns szállodájában „Marco nevében” címmel nagyszabású műsor keretében emlékeznek a 34 éves korában elhunyt versenyzőről. Az eseményen Ullrich, Chiapucci, Moser, és Gimondi is jelezte a részvételét. Vincenzo Nibalihoz hasonlóan. Marco édesapja nyílt levében búcsúzott a fiától, anyukája Tonina pedig (aki tevékeny részt vállalt az egyik legújabb fiáról szóló könyv megírásában) a korábbi nagy riválissal, Lance Armstronggal szeretne találkozni. Mint mondja, a családja nem haragszik a korábbi 7-szeres Tour győztesre. Armstrong a következő - rövid, de találó - mondattal búcsúzott Pantanitól: "Ha én egy gép voltam, őt kétségkívül művésznek kell neveznünk".

Eltelt tíz év. Fejezzük be mi is úgy, ahogy az összes ma megjelenő olasz napilap. „Marco, nagyon hiányzol!”

• VIDEO: Dal Pantaniról
• FOTÓK: Pantani pályafutása képekben

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.