Azt mondja, egyre jobban érzi a nyomást. Látja, hogy megkülönböztetett figyelemmel kísérik minden lépését. A tavalyi Tour második helyezettje és pöttyös trikósa ne is csodálkozzon, mondhatnánk. Nairo Quintana Argentínában kezdi a 2014-es szezont, hogy a lehető legtökéletesebben felkészüljön az év fő versenyére: a Giro d’Italiára.

„Nem viccből nem jelentettem be időben, hogy melyik háromhetesen indulok. Semmi taktika nem volt a háttérben. Egyszerűen csak megvártuk a főszponzor, a Movistar döntését. Mégiscsak ők adják a pénz. Persze, hogy örömmel indultam volna a Toruon, de egyértelműen a Giro útvonala fekszik nekem. Ezzel Unzué is egyetértett, de a végső szót a szponzorunk mondta ki”. Quintana tavaly második lett a Touron, és a burgoszi illetve a baszk körversenyt is megnyerte. Nagyon fiatal (februárban lesz 24), erős csapatban tekerhet, már bizonyított, így minden adott egy újabb tökéletes évhez. Pedig nem volt egyszerű a gyerekkora.

Az, hogy a tavalyi Tour de France egyik főszereplője tudott lenni, óriási eredmény Nairotól. „Az iskola ahová jártam, 2800 méterrel a tengerszint felett található. Tizenöt éves koromban apukámtól kaptam egy elég nehéz kerékpárt, így ezzel tudtam suliba menni. 16 kilométer lejtmenet, majd vissza ugyanennyi emelkedő. Hogy el ne késsek minden nap rohanni kellett, egy mini időfutamot teljesítettem. Nem egyszer nagyokat estem. A suli igazgatója eléggé szívén viselte a sorsomat, nem egyszer ő vett a kerékpáromra új gumit” Sok esetben, ha dél-amerikai versenyzőről beszélünk, szóba kerül a szegénység és a nehéz gyerekkor.

Természetesen Nairo sem gazdag családból származik, de nem minden vele kapcsolatos történet igaz. „Sokszor próbáltak úgy beállítani, hogy óriási szegénységből kitörve majdnem Tourt nyertem. Olyanokat is lehetett hallani, hogy ételre nem volt pénzünk. Az mondjuk igaz, hogy kemény dolgoztam már kiskoromban. A négy évvel idősebb tesómmal együtt taxiztunk, de szigorúan esténként. Jogsi nélkül csak akkor lehetett… de szerencsére egyszer sem kaptak el. Nem voltunk gazdagok, de nagyon szép gyerekkorom volt.” Szép és nehéz, főleg az első három év. „Elkaptam egy rejtélyes vírust, amit az édesanyám pár nappal a megszületésem előtt szedett össze. Az sem volt biztos, hogy életben maradok. Súlyos tünetekkel kezeltek, szinte folyamatosan hánytam. Anyukámnak volt a legrosszabb, én nem sok mindenre emlékszem”.

A betegség és kemény gyerekkor már csak rossz emlék, Nairo tudja élvezni az életet. „Imádom a természetet, és nagy rajongója vagyok a régi autóknak. Luisnak, az apukámnak van otthon egy ’89-es Renault-ja. Úgy vigyázunk rá, mintha aranyból lenne”. És ami szintén nem elhanyagolható szempont: a kiváló 2013-as idény, és a Tour második helye sem változtatta meg Quintanát. „Sok versenyzőtársam Montecarloban lakik. Én nem költözöm oda. Nekem tökéletes itt Spanyolországban, Gorraizban. A világ egyik legszebb, mégis legegyszerűbb helye”. Nairo ráadásul közel lakik Uranhoz, Henaohoz és Duartéhoz. A barátok nem hiányoznak. Egy Giro győzelem annál inkább… 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.