Ettől az évtől kezdve egy fiatal, mindössze 36 éves német szakemberre bízták a Cannondale szakmai munkájának irányítását. Paolo Slongo követte Nibalit az Astanánhoz, vagyis lépni kellett. Érkezett a korábban a HTC-nél és a Katushánál is dolgozó Sebastian Weber, aki most elmeséli nekünk, hogy edzenek, és milyen programok alapján dolgoznak az olasz-amerikai csapatnál.

Azt mondja, időre van szüksége. Legalább fél évre. Vagyis, nagyjából a Giro után lehet mérleget vonni. Sebastian Weber, a Cannondale új sportigazgatója: „Az a célunk, hogy olyat kérjünk a versenyzőinktől, amire valóban képesek. Ennek érdekében jó néhány esetben változtattunk az eddigi felkészülésen. Egyeseknél többet, másoknál kevesebbet. Jó példa Mohoric. Ő most került fel a legjobbak közé, és még nagyon fiatal. Rá jó pár kiló izmot fel kell pakolni. Basso a másik kategória. Elég régen profi, tudja mit kell csinálnia. Esetében az volt a cél, hogy erős maradjon a nagy körversenyek harmadik hetére. Közben Sagannak elsőként a tavaszi/belga egynaposokra kellett csúcsformába kerülnie. Nála például megemeltük – de csak 1 órával – az egyéni edzések időtartamát. Bírnia kell a hosszú versenyeket, mint a Flandriai kör. Azt persze mindannyian tudjuk, hogy itt profikról beszélünk. Náluk, minden egyes apró változásnak lehet negatív következménye. Ha valahol újítást vezettünk be a napi munkában, azt szigorúan csak fokozatosan tettük. Miért kellene például piszkálni Sagan jól bevált módszereit, amikor már így is a világ egyik legjobbja? Nála főleg minőségben, és nem mennyiségileg változattuk meg az edzésmunkát”.

Sokan már most, április elején támadják Webert mondván, Sagan nem ment igazán meggyőzően a szezon elején. „Nem arra készítettük fel, hogy szakaszokat nyerjen a Tirrenon vagy Dubaiban. Hanem versenyképessé szerettük volna tenni a Flandriai kör idejére. Sagannál ez a fontos, illetve: az edzések hossza, (általában 6 óra) az intenzitás, a ritmus, és az oxigén felvevő képessége. Nála ezekre figyeltük kiemelten. És fontos ismerni egyénileg a versenyzőt. Ugyanis mindenki máshogy reagál. A HTC-nél dolgoztam Tony Martinnal és Bert Grabschal. Két kiváló időfutam menő, mégis más emberek. Más munkára volt szükségük. Basso is külön kategória. Nála a ritmusosság a lényeg, az, hogy mennyire gyorsan tud pörgetni”. Nem először halljuk, a részletekre kell nagyon odafigyelni. Weber is ennek szellemében állt munkába a Cannondale-nál. 

„Novemberben a riotortói összetartáson találkoztam először a srácokkal. Akkor ara kértem mindenkit, részletesen mesélje el, hogy készült eddig. Ennek fényében módosítottunk az egyes versenyzőknél. Januárban még a régi rend szerint készültek, februárban már odafigyeltünk a táplálkozásukra, később pedig minden apró részletre. Az alapokat úgy raktuk le, hogy hosszú órákat tekertek. Rengeteg kilométert tettünk a lábukba. De ez sem megy egyik pillanatról a másikra. Egy 6 órás edzés előtt fejben is fel kell készíteni a fiúkat”. Mint ahogy arra is, hogy a reggeli ébresztő után Weber nem egyszer egyből edzést tartott. „Üres has, és maximum fél óra nem túl intenzív tekerés”. Ennek az újításnak az a lényege, hogy bevitt táplálék nélkül ilyen esetekben a test az elraktározott testzsírhoz nyúl, hogy bírni lehessen az edzést. Plusz, mivel ilyenkor eleve alacsony a vércukorszint, a reggeli tekerésről a vérben nő a zsírsav mennyisége, ami szintén fokozott zsírégetéshez vezet. Ezt az olyan rendkívül edzett embereknél (tehát pl. profi kerékpárosoknál) érdemes alkalmazni, akiknek amúgy is olyan alacsony a testzsírszázalékuk (tehát az elraktározott zsírfeleslegük), hogy alig tud valamit "előkaparni" a szervezetük, és nincs más módja, mint a vér zsírsav szintjét növelni. Ezzel az edzéssel a testzsír mennyiségét lehet tovább csökkenteni, és fokozni az anyagcserét.

A maximum 30 percre valószínűleg azért lehet szükség, mert ez a fajta edzés túl hosszú távon olyan alacsony vércukorszintet produkál, amit már nehéz rövid időn belül normál szintre visszahozni - mondjuk a verseny kezdetéig.  Másrészt fontos az edzés közben elért szívritmus is, hiszen egy bizonyos ritmus meghaladásával (tehát mondjuk 30 perc után) a szervezet anaerob (oxigén felhasználás nélküli) módban kezd működni, ami izomlebontásához vezethet.  

Weber próbálkozik, de folyamatosan kommunikál. „Mindig beszélek a versenyzőkkel. Tudni szeretném, hogy mi a véleményük. Ha valami nem válik, be akkor azt el kell ismerni. Ilyen pl. Caruso esetében a magaslati edzőtábor. Rá nincs jó hatással. Mi nem is utazunk nagy csoportokban, max. 6-7 emberrel egyszerre. Sok versenyzőre nem lehet egyszerre alaposan odafigyelni. Gondoljunk csak bele, Van Garderen 2000 m magasan született, az ő szervezete ehhez alapból hozzá van szokva. Emlékszem Tony Martinnal nem kellett heteket eltölteni a magaslati edzőtáborban, neki pár nap is elég volt. Szóval egyénileg sem mindegy, kinél mit próbálunk ki”. Lényeg úgy is az eredményesség. Ahogy Weber mondja, idő és türelem. Erre van szüksége. „A csapat azt kérte tőlem, hogy a tavaszi klasszikusokra illetve Viviani és Basso kapcsán, a Girora legyünk készen. Csak is ezt követően lehet eldönteni, hogy helyes úton járunk-e…”

• CIKKAJÁNLÓ: Egy kis játék edzés közben

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.