Nagyon sokoldalú és még mindig motivált. Ez a két megállapítás vitathatatlan Bradley Wiggins-el kapcsolatban.  Mi mással magyaráznánk azt a tényt, hogy 20 év után korábbi Tour győztesként rajthoz állt a Paris-Roubaix-n. De nem csak elindult, hanem az év egyik legfontosabb eseményeként kezelte, nagyon felkészült (felszedett közel 8 kg izmot) és végül a 9. helyen zárt. A befutót követően pedig megjegyezte: „Kár, hogy jövő héten nem lesz még egy ilyen verseny…”.

„Én már csak ilyen vagyok, keresem a kihívásokat”. Bradley Wiggins jellemezte így magát még vasárnap, a 112. Paris-Roubaix-t követően. Ahol Greg Lemond után húsz évvel, korábbi sárga trikósként ő is elindult. Milyen érdekes, az amerikai versenyző 1994-es 9. helyéhez hasonlóan, Wiggins szintén a kilencedik lett. De ezen nem szabad meglepődni. Wiggo ugyanis elárulta, különleges kapcsolatban áll a kockaköves klasszikussal:

„Kiskoromban a házunkhoz közel volt egy macskaköves útszakasz. Ott rengeteget tekertem, és közben Museeuw-nak képzeltem magam”. Volt egy másik érdekes nyilatkozata. Egy olyan megjegyzés, amire talán egy korábbi sárga trikóstól nem számítottunk volna. „Ez a világ legnagyobb versenye. Igen, még a Tourt is megelőzi. Ha nem lennék, profi valószínűleg leülnék és megnézném a tv-ben. Sőt, ha majd visszavonulok, akkor is nézni fogom." 

Szóval, Wiggins rajthoz állt és bejött a Top 10-be. Majd rögtön megígérte, jövőre visszatér. Maradt benne ugyanis némi hiányérzet. De ahogy ő fogalmazott, végig tartotta a lépést 7 PR-győzelemmel (Cancellarára és Boonenre gondolt), szóval nem szabad elégedetlennek lennie.

Mindenki tudja, hogy a pályáról érkezett. Mielőtt 2010-ben a Skytól szerződést kapott, már hatszoros pályakerékpáros világbajnok (2008-ban Cavval együtt) és kétszeres olimpiai bajnok volt. Ő lett az első brit, aki Tour de France-t nyert. 2012-ben tíz nappal azt követően, hogy Párizsban megkapta a sárga trikót, hazai pályán időfutam olimpiai bajnoki címet szerzett. Talán duplázhatott volna, de tavaly a Girot választotta. Mert imádja a kihívásokat. Bár az olasz kört ne fejezte be, nem veszítette el a motivációját. Firenzében csak egy „Tony Martinnyival” maradt le az újabb ITT vb aranyról. Erre idén bevállalta a Paris-Roubaixt.

Lehet nem szeretni (őszinte leszek régebben nekem sem volt a kedvencem, bár az olasz konyha iránti rajongása rendkívül szimpatikussá tette:) ) de az vitathatatlan, hogy nagyon sokoldalú. 2016-ban például ismét pályán szeretne olimpiai bajnok lenni. Tizenkét évvel az első aranyérme után. Addig is vannak még feladatai, elsőként a nyár közepén. A kérdesek-kérdése Wiggoval kapcsolatban: mi lesz a Tourral? „Teszem a dolgom, és a Kaliforniai kör mellett a Dauphinén is a csapatom sikeréért dolgozom. Azt meg Chris eldönti, szükség van-e rám a Tour-csapatban”.

Harminchárom éves. Egy ilyen 2012-es idény után simán megtehetné, hogy ne keresse a kihívásokat. De Bradley Wiggins nem ilyen. Tetszik neki ez a „jolly” szerepkör. Mert tényleg olyan, mint egy „edzők álma” típusú focista, aki bármilyen poszton bevethető. Apropó, foci. Óriási Liverpool szurkoló, így nagyon szorít, hogy a Pool 1990 után végre újra bajnok legyen. Ritkán olvasni tőle közhelyekkel teli nyilatkozatot. Ha megszólal, akkor van mondanivalója.

2013 telén, miután Lance Armstrong bevallotta, hogy doppingolva nyerte mind a hét sárga trikóját, megkérdezték: Oprah helyében mit mondott volna Lance-nek? A válasz elég Wigginsre sikerült: „Megkértem volna, hogy a 2009-es 3. helyért járó pénzdíját adja nekem”. Wiggo akkor negyedik lett összetettben…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.