Vasárnap délután fél 3-tól az Eurosporton ÉLŐben közvetítjük az év első igazi klasszikusát. A tovább után jön két korábbi klasszis, és az idei favoritok véleménye.

Oscar Freire ( 3-szor nyerte meg a versenyt):

„Inkább a szél és az időjárás dönt a mezőnyhajráról, nem a hegyek. A hátszél a szökevényeket segíti, a szembeszél a mezőnyt. Ha valaki el is tud szökni a Poggion, ha szembeszél van, az utolsó másfél kilométeren gyakorlatilag lehetetlen megőrizni az előnyt.”

A fő favorit szélcsendben és napsütésben: „Peter Sagan. Mindig elől helyezkedik, ha nem kerül bele egy bukásba. Tud menni a támadásokkal, jól hajrázik, kemény mint a kő. A másik tippem John Degenkolb, nagyszerű sprinter, akire szintén lehet támaszkodni. Sokan gondolják azt, hogy képesek megnyerni a Milánó-Sanremot, de az igazság az, hogy ez csak- néhány kivételtől eltekintve- az igazán nagy bajnokoknak sikerült.”

Nem lehet pihenni: „Ezen a versenyen gyakorlatilag minden kilométer fontos. Ha rosszkor jön egy bukás, amibe csak annyira kerülsz bele, hogy feltartanak, ha rosszkor döntsz úgy, hogy eleget teszel a természet hívásának, vagy kapsz egy defektet, már el is veszítetted. A Turchinotól folyamatosan elől kell lenned, és azzal még csak azt érted el, hogy nem kaptál ki... Ezért is kell egy nagyszerű csapat, amely megfelelően kontrollálja a történéseket.”

Mario Cipollini, (14 évnyi próbálkozás után tudott először nyerni MSR-t): „Nem szabad ebből a versenyből egy újabb Liege-Bastogne-Liege-t csinálni. Olyan lenne, mintha leaszfaltoznák a Roubaix macskaköves szakaszait.”

Philippe Gilbert (BMC, Bel): „Két nagy verseny van, amit még nem nyertem meg, ez és a Flandria. Nagy álmom, hogy mindkettő meglegyen. Az ideális az lenne, ha egy 5-6 fős bolyban lennék benne elől. Ne felejtsük, például Peter Sagan sem érdekelt abban, hogy mezőnyhajrá legyen. Örülök, hogy G. Van Avermaet is a csapat tagja, hiszen így nem egy főre nehezedik minden teher. Jobb, ha többen vagyunk a csapaton belül esélyesek. Egyébként nagyon sokféle versenyző nyerhet itt. Keresgéltem a YouTube-on korábbi videókat, még Marco Pantanit is láttam támadni a Cipressán. Ez nem olyan, mint mondjuk a Flandria, amelynek kevés esélyese van.”

Peter Sagan (Cannondale, Svk): „Nagyon kemény lecke volt az egy évvel ezelőtti, megmutatta, mennyire kiszámíthatatlan egy ilyen klasszikus. Éppen ezért rengeteg esélyes van. Akkor leszek elégedett, ha minden tőlem telhetőt megtettem, és megnyertem a versenyt. Minden munkát elvégeztem, ami ahhoz kellett, hogy jó állapotba kerüljek, az eddigi eredményeim pedig önbizalmat adnak. A Milánó-Sanremo mindig is az egyik legfontosabb célom volt a szezonban. A terv az, hogy nyerni fogok, és viszem tovább a jó formámat a belgiumi klasszikusokra.”

John Degenkolb (Giant-Shimano, Ger): „Elégedett vagyok a formámmal és a Párizs-Nizzával. Nyertem egy szakaszt, enyém lett a zöld trikó, sokat segített az önbizalmamnak. Egész télen úgy edzettem, hogy a Milánó-Sanremo járt a fejemben. Ennél jobb állapotban nem is lehetnék, de ez nem jelenti azt, hogy meg fogom nyerni. Az ilyen napokért élek, nem engedem, hogy az útvonallal kapcsolatos nyilatkozatok megzavarjanak. Tudom, hogy ez mindenképpen egy nehéz verseny lesz.”

Filippo Pozzato (Lampre-Merida, Ita): „Örülök, hogy végül maradt az eredeti útvonal, hiszen ez az, ami a történelmét és a varázsát jelenti ennek a versenynek. Egyébként is, a szervezők kereshetik az egyre izmosabb megpróbáltatásokat, végül úgyis a versenyzők döntenek arról, hogyan alakulnak a történések. Ráadásul ez az a klasszikus, amelynek rajtjában mintegy negyvenen gondolnak arra, hogy övék lehet a végső siker.”

Gerald Ciolek (MTN-Qhubeka, Ger): „Nagyon szép trófea egy nővel a tetején. Gyönyörűen mutat a kölni otthonomban. Tavaly nem a győzelemben gondolkodtunk előzetesen, csak a lehető legjobb eredményt akartuk elérni, egy top10-et, esetleg 5-öt- már az is nagy eredménynek számít. Attól, hogy sikerült megnyerni, még nem lett könnyebb. Nem is változtak a céljaink, még úgy sem, hogy enyém az 1-es rajtszám.”

Mark Cavendish (OPQS, Gbr) a télen, amikor még úgy volt, hogy lesz a Pompeiana: „El kell fogadnom, hogy soha többé nem állhatok rajthoz a Sanremon, hogy többé nem nyerhetem meg. A MSR a példaképeim versenye. Szörnyű. Nagyjából gyanolyan szentségtörés, hogy megváltoztatják az útvonalat mintha beengednék Banskyt a római panteonba festeni.” Néhány nappal a rajt előtt: „Ez egy hosszú verseny. A legkönnyebb befejezni, de a legnehezebb megnyerni. Már annak is örülök, hogy megkaptam a lehetőséget, hogy megpróbáljam megnyerni.”

Fabian Cancellara (Trek, Sui):

„Mostantól kezdve a következő öt verseny az, ami számít. Vannak még aggályaim az állapotommal kapcsolatban, de itt egy napon kell a topon lenni, nem három-négy napon keresztül.”

Favoritokról: „Talán a valaha volt leghosszabb listát lehet összeállítani idén a Milánó-Sanremo esélyeseiről. Ez egy régi SanRemo, kevesebb emelkedővel, de ugyanakkora feszültséggel, ugyanannyi bukással, folyamatos támadásokkal. Tudom, hogyan kell nyerni, a körülményeknek megfelelően fogok rögtönözni hozzá.”

Saganról: „Sosem kedveltem az arrogáns, magamutogató módszereit, de mostanra lenyugodott, törődik azzal, milyen képet alakít ki magáról, megfogadja azokat a tanácsokat, amiket a marketingesektől kap.”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.