Van egy rossz hírünk a köves klasszikusokat kedvelőknek. Ebben a szezonban az időszakuk vasárnap véget ér. De van egy jó is: mind közül most következik a legnagyobb.

Az ember még a múlt heti Flandriát sem dolgozta fel rendesen, de nincs pihenő, az újabb klasszikus viszont sokak számára az utolsó lehetőséget jelenti. Cancellara, Boonen, Vanmarcke és a többiek az Amstelen, a Flèche Wallone-on, valamint a Liège-Bastogne-Liège-en már nem fognak rajthoz állni, ott már a kisebb termetű, vékonyabb, robbanékonyabb versenyzők kerülnek a középpontba, mint amilyen Rodriguez, Gilbert, Kreuziger, Valverde és a sort még hosszasan sorolhatnánk. Itt van tehát az utolsó alkalom, a 112. Paris-Roubaix.

Bradley Wiggins szeret nagyokat mondani, mivel ő is ott lesz a rajtban, nem meglepő, hogy az alábbi kijelentéssel élt: „A Roubaix a világ legnagyobb versenye. Nagyobb, mint a Tour de France. 1993 óta követem, minden évben nézem, ha nem veszek részt rajta. Sőt, szerintem ez lesz az egyetlen, amit követni fogok a televízióban azok után is, hogy visszavonultam.” A Sky versenyzője 1994 és Greg LeMond óta az első Tour-győztes, aki rajthoz áll ezen a viadalon, ráadásul nem is teljesen esélytelenül, de erről kicsit később.

Reine des Classiques… by tourdefrance

Ha valaki abszolút nem ismerné: az igazi pavés klasszikusról van szó. Itt nincsenek emelkedők, mint a Flandrián, viszont összesen ötven kilométert kell megtenni- mondjuk úgy- nem túlságosan jó minőségű macskaköves szakaszokon. Ezeket a részeket az ASO (a szervezőcég) osztályozta is, lent olvasható, melyik milyen „jegyet” kapott. A másik unikum, hogy egy szabadtéri pályakerékpáros pályára érkeznek be a végén, ami szintén pikantériát szolgáltat, és akkor még nem beszéltünk a győztesnek járó díjról, ami egy macskakő. Az időjárás idén- úgy tűnik- kegyes lesz a versenyzőkhöz, elhanyagolható erősségű szelet és fátyolfelhős időt jósolnak, úgyhogy száraz lesz az út, maximum a reggeli harmatnak lesz hatása. Ettől még bukások és sok-sok defekt várható, ahogyan minden évben- nem hiába „becézik” az Észak poklának. Abban mindenki egyet ért, hogy ez a viadal sokszor a legerősebb sikerét hozza, de a szerencse is sokszor játszik közre. Az viszont néhányakat meglepett, hogy nem látunk több Tour de France-ra pályázó klasszist, hiszen az idei francia kör ötödik szakasza is elhalad a Roubaix bizonyos részein. Tegyük hozzá, a kilenc szakaszt a másik irányból fogják megtenni (itt most 28 lesz), és valóban itt legnagyobb az esély az egész évben egy sérülésre, úgyhogy érthető Nibaliék távolléte (nem beszélve Contadorról vagy Valverdéről, ők szombaton még baszk földön tekertek).

A történelemírók

Klasszisokkal így is el vagyunk látva bőven. Elsőként Fabian Cancellarát kell említeni, és rögtön mellé kell tenni Tom Boonent. A két úriember a legutóbbi kilenc Roubaix-ból hetet nyert meg. A svájci harmadszor érheti el a klasszikus duplát, vagyis győzhet egy héten belül a Ronde-on és Észak-Franciaországban is, míg a belga az első lehet, aki ötször is megnyeri ezt a versenyt (jelenleg Roger De Vlaeminckkel közösen tartja a rekordot). Kettejük közül a Trek bringása számít nagyobb favoritnak, az egész tavasz során nagyon erős volt, az önbizalmával nincsen gond, ahogyan ő fogalmazott: „a Flandriával már elértem a célomat, minden más csak extra. Idegeskedjenek azok, akik még nem nyertek semmit ebben a szezonban, és akik még sosem voltak elsők a Roubaix-n.” Az Omega első számú embere a múlt héten kicsit kevésnek bizonyult: „Azt gondolom, most jött ki, hogy nem tekertem a Milánó-Sanremon. Az utolsó fél órára elfogyott az erőm, pedig előtte jól éreztem magam. Sajnos hiányzott, hogy legyen a lábaimban egy hatórás verseny.” Ettől még bizakodó: „Szerintem ott is csak 1-2% hiányzott, és szerintem mostanra el is értem a legjobb állapotomat.” (Cancellara is úgy fogalmazott, azt vette észre, ha valaki még nincsen teljesen topon a Flandrián, az egy héttel később már képes a legjobbját nyújtani.) Minden esetre nagy kérdés lesz, hogyan oldja meg az Omega-Pharma Quick-Step a helyzetet. Patrick Lefévère, a csapat menedzsere imádja a Roubaix-t: az eddig 19 alkalomból, amelyen részt vett az aktuális gárdája, 11-szer az egyik versenyzője nyert. Ugyanakkor azt még ő is elismerte, hogy egy hete az együttes nem versenyzett eléggé „intelligensen”- az első hétben három embere is volt, de egyik sem a dobogón. A kérdés az, mennyire tesznek fel mindent Boonenre.

Ugyanakkor butaság lenne csak a két nagyágyúról írni. Abban ugyanis mindenki egyetért, hogy Sep Vanmarcke rövid időn belül nyerni fog egy igazán rangos viadalt. Idén eddig öt köves klasszikuson állt rajthoz, mindegyiket a legjobb öt között fejezte be, viszont egyiket sem az élen. Tavaly nagyon közel járt ahhoz, hogy Roubaix-t nyerjen, a hajrában kapott csak ki Cancellarától, idén ugyanez történt meg vele múlt vasárnap, csak kettejük közé még Van Avermaet is beékelődött. A belga itt is komoly rivális lesz, a BMC ráadásul szintén a sok kártyás játékot űzheti, hiszen a kétszeres U23-as Roubiax-győztes Taylor Phienney, valamint Thor Hushovd is ott lehet elől a hajrában. Illik megemlíteni Bradley Wiggins-t is. Amikor bejelentette, hogy rajthoz áll, Cancellara a következőt nyilatkozta: „Mindenkit szívesen látunk, aki meg akarja próbálni. Felőlem akár Nairo Quintana is jöhet.”- utalva arra, hogy nem sok esélyt ad a Sky versenyzőjének. Nos, a 2012-es Tour győztese elég komoly mennyiségű izmot pakolt fel magára, nyolc kilóval nehezebb, mint tavaly a Giron volt, a Flandrián pedig úgy lett 32., hogy egy picit sem kockáztatott. Ugyanakkor a helyezkedés sosem volt az erőssége- ezt ő is elismeri-, pedig az itt az egyik legfontosabb tényező, ráadásul kimondva Boasson-Hagen az együttes első számú embere. Szintén meg kell említeni Peter Sagant, aki azonban az eddigi két igazán nagy egynaposon, a Milán-Sanremon és a Flandrián is leszerepelt ebben az esztendőben.

A végére egy személyes megjegyzés. E sorok írójának kedvenc egynaposa jön. Talán azért is, mert annak idején ez volt az első, amit magyar kommentárral nézhetett, még 1996-ban Sipos János és Dávid Sándor kommentálásában. Már akkor is lenyűgöző volt az a feszültség, az a várakozás, ami minden egyes pavés szektort megelőzött. Abban az évben egyébként hármas Mapei-siker született, Johan Museeuw nyert, méghozzá úgy, hogy két csapattársával, Gianluca Bortolamival és Andrea Tafival együtt szökött meg, és hiába kapott defektet, a többiek- betartva a csapatutasítást- megvárták, és még ez is belefért, így is 2 perc 38 másodperces előnnyel végeztek az élen. Remélhetőleg ezúttal is egy ennyire emlékezetes versenyt látunk, mondjuk nem bánnánk, ha szorosabb lenne...

A köves szakaszok (minél több a „+”, annál nehezebb a szakasz)

28. Troisvilles (km 97.5 – 2,200 m) +++

27. Viesly (km 104 – 1,800 m) +++

26. Quiévy (km 106.5 – 3,700 m) ++++

25. Saint-Python (km 111 – 1,500 m) ++

24. Solesmes (km 119.5 - 800 m) ++

23. Saulzoir (km 126 - 1,200 m) ++

22. Verchain-Maugré (km 130.5 - 1,600 m) +++

21. Quérénaing - Famars (km 135 - 1,200 m) ++

20. Monchaux-sur-Ecaillon (km 140.5 – 1,600 m) +++

19. Haveluy (km 153 - 2,500 m) ++++

18. Trouée d'Arenberg (km 161.5 – 2,400 m) +++++

17. Wallers - Hélesmes, aka "Pont Gibus" (km 167.5 – 1,600 m)

16 Hornaing (km 174.5 - 3,700 m) ++++

15. Warlaing - Brillon (km 182 – 2,400 m) +++

14. Tilloy - Sars-et-Rosières (km 185 - 2,400 m) ++++

13. Beuvry-la-Forêt - Orchies (km 191.5 – 1,400m) +++

12. Orchies (km 196.5 - 1,700 m) +++

11. Auchy-lez-Orchies - Bersée (km 202.5 - 2,700 m) ++++

10. Mons-en-Pévèle (km 208 – 3,000 m) +++++

9. Mérignies - Avelin (km 214 – 700 m) ++

8. Pont-Thibaut (km 217.5 – 1,400 m) +++

7. Templeuve - Moulin de Vertain (km 223.5 – 500 m) ++

6a. Cysoing - Bourghelles (km 230 – 1,300 m) ++++

6b. Bourghelles - Wannehain (km 232.5 – 1,100 m) +++

5. Camphin-en-Pévèle (km 237 – 1,800 m) ++++

4. Le Carrefour de l'Arbre (km 240 – 2,100 m) +++++ 

3. Gruson (km 242 – 1,100 m) ++

2. Hem (km 249 – 1,400 m) ++

1. Roubaix (km 256 – 300 m) +

Az ES Bringa tippjei:

***Fabian Cancellara (Trek Factory)

**Sep Vanmarcke (Belkin), Tom Boonen (OPQS), Greg Van Avermaet (BMC)

*Peter Sagan (Cannondale), Bradley Wiggins (Sky), Alexander Kristoff (Katyusa), John Degenkolb (Ger) Zdenek Stybar (OPQS), Niki Terpstra (OPQS).

Meglepetés ember: Luca Paolini (Katyusa), Taylor Phinney (Usa)

Rajtlista: itt

A közvetítés: 13:15-kor, a London maraton után kezdődik ÉLŐben az Eurosporton.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.