Túl vagyunk a 112. Roubaix-n is. Tíz kilométerrel a vége előtt azt gondoltuk, minden idők legjobbjának mondhatjuk majd. Akkor még tizenegyen reménykedhettek abban, hogy a végén hozzájuk kerül a valóban nehéz kő. Aztán Niki Terpstra indított, a többiek pedig hagyták őt elsőként célba érni.

Egyszerre lehetünk maximálisan elégedettek és egy kicsit szomorúak is ezzel a befejezéssel. No nem azért, mert bajunk lenne a holland sikerével, sőt! A gondot inkább az jelenti, hogy lehetett volna a hajrá sokkal látványosabb is. Olyan, amilyen a kezdés. Mert arra azért nem sokan számítottak, hogy a négyszeres győztes, előzetesen rettenetesen fogadkozó Tom Boonen már 65 km-rel a cél előtt támadni fog. Utólag derült ki, éppen Terpstrának mondta, hogy tartson vele, ám csapattársa ezt nem hallotta. Legalábbis nem emlékezett, ami nem is csoda, figyelembe véve, hogy mennyi mindenre kell egy ilyen napon figyelni az északi pokolban. Minden esetre azzal, hogy a belga ilyen korán megkezdte a csatát, szenzációs másfél órát láttunk. Az ő nagy gondja az volt, hogy az a néhány szökevény, aki ott volt mellette- talán Thomas-t leszámítva- egyáltalán nem segített. Sőt, hiába volt elől Thor Hushovd, hátul így is a BMC diktálta a tempót, ráadásul- persze most okos az ember- egy hulla fáradt, végül csak 17-ként végző Van Avermaet érdekében.

Aztán Boonent befogták, húsz kilométerrel a vége előtt Sagan is megindult, tekert is egyedül 6km-t a szembeszélben, de őt is utolérték. Aztán jött az érthetetlenség első felvonása, amely során Cancellaráék- Stybar, Vanmarcke, Degenkolb és a szlovák volt még a svájcival- engedték felzárkózni az őket üldöző Wiggins-éket- Terpstra, Thomas, Boonen, De Backer, Langeveld volt még a csoportban. Ezzel ugyanis az Omega-Pharma Quick-Step létszámfölénybe került, amit ki is használt: Niki Terpstra indított, mindenki más pedig csak várt... Egészen addig, amíg már túl késő volt. A második helyet végül John Degenkolb szerezte meg, míg a harmadik Fabian Cancellara lett, aki két egymást követő évben állhatott fel ezzel a dobogóra a Sanremon, a Flandrián és a Roubaix-n is, mégsem elégedett teljesen.

Aludva rá egy napot, az Omega annyira jól használta fel a kártyáit, amennyire rosszul egy héttel ezelőtt. Cancellara nyilatkozta a befutó után, hogy „ismerve Peeters-t (a csapat sportigazgatóját), ő szinte mindig mindent Boonenre rak fel, de ezúttal azt éreztem, hogy ez csak egy blöff.” Az együttes menedzsere, Patrick Lefévère úgy fogalmazott, meglepte, hogy Boonen ennyire korán indított, de egész héten azt próbálta a többiek fejébe verni, hogy nekik is lehet esélyük. A végén, amikor kialakult a létszámfölény, ki is használták. Állítólag a kocsiból most is azt az utasítást kapták mint múlt vasárnap: csak akkor akciózzanak, hogy biztosak a lábukban, ráadásul Terpstra még a vezetők szerint sem tűnt erőtől duzzadónak, de aki jól ismeri éppen azt tartja róla, hogy ő az ilyenekkel nem foglalkozik. Sokszor veszi ki a fülest a hajrában, és saját bevallása szerint itt sem hallott semmit a rádióból, tehát ha azt mondják neki, hogy lassítson és segítse Boonent, akkor sem tette volna meg, de övé a kő, semmit sem kell magyaráznia.

Az OPQS versenyzőit leszámítva viszont majdnem mindenki másnak kellene. Persze egy ennyire nehéz nap végén az egyszerű szurkoló joggal kéri számon, hogy miért nem vették üldözőbe a hollandot, ám ez egyáltalán nem ilyen egyszerű. Kevesen éreztek már kellő erőt a lábukban, ráadásul mindenki azt gondolta, ha ő indul meg, azt a többiek fogják a végén kihasználni. Jó lett volna egy tizenegy fős hajrát látni a győzelemért, de soha rosszabb Roubaix-t.

Az ES Bringa osztályzatai:

Niki Terpstra (OPQS): Két éve ötödik, tavaly harmadik, idén első lett. Ez is pontosan mutatja, hogy egyáltalán nem a véletlen műve a győzelme. Azt tartják róla, nem egy könnyű természetű ember. Az adottságai már nagyon hamar kiderültek, sokáig mégsem kellett egyik nagy csapatnak sem, ezért tekert a Milramban. Ott már meggyőzte az Omega vezetőit, akik idén azzal, hogy Chavanel eligazolt a csapattól még nagyobb szerepet adhattak neki, ő pedig élt is a lehetőséggel. Jókor indított, de mázlija is volt, hogy mögötte nem fogtak össze. (Az ESB osztályzata: 8)

John Degenkolb (Giant-Shimano): Gent-Wevelgemet nyert idén, második lett a Roubaix-n. Úgy tűnik, megvan a kellő egyensúly a Gianten belül Kittel és közte. Előbbi valóban a világ egyik legjobb sprintere, utóbbi viszont egyre erősebb és erősebb a klasszikusokon. Lehetett látni az örömöt az arcán, amikor megkapta az ezüstérmet. Ez a vártnál egy sokkal jobb eredmény, jövőre a csapatoknak már külön vele is foglalkozniuk kell, mert ha együtt érkezik be Cancellaráékkal a célba, nagyon nehezen fogják megverni. (8)

Fabian Cancellara (Trek): „A másik tíz ellen én csak veszíthettem.”- vont gyors mérleget a hajrájával kapcsolatban. A címvédőnek szerencséje sem volt, hiszen Roulston egészen különleges módon bukott előtte, kerékpárt is kellett cserélnie, és azért valljuk be, iszonyatosan erőltetett meneten van túl. Végtelenül csalódottnak tűnt, pedig zsinórban a 12. befejezett nagy klasszikusán zárt a dobogón. Kíváncsian várjuk, láthatjuk-e a Touron, ahol az ötödik szakasz azért igencsak kinéz neki, és mi lesz az egyórás világcsúcskísérletével. Most viszont pihenni fog, megérdemli. (7,5)

Bradley Wiggins (Sky): Azt hozta, amit várni lehetett, talán egy kicsit többet is. Az most kiderült, hogy az adottságai megvannak ahhoz, hogy akár meg is nyerje a Roubaix-t, és azt nyilatkozta, vissza is akar térni az elkövetkező években, hogy megpróbálja. Végig tartotta a lépést, pedig egyszer neki is volt technikai gondja. (7)

Itt kéne most legalább egy ember, akinek rossz jegyet adunk, mert csalódást keltett. Ettől viszont eltekintenénk, mivel a mi szemünkben mindenki hős, aki befejezte a versenyt. Az egyetlen negatívum sajnos az a Francia Televízió, amelynek képeitől általában elájulunk, mert vitathatatlan, hogy nagyon ért ahhoz, hogyan mutassa meg a leglátványosabban a helyszíneket és a versenyzőket egyszerre. Most viszont sikerült lemaradnia a második helyért folyó csatáról, és ez még azzal együtt sem mentség, hogy így azt láthattuk, ahogy Arnaud Démare legjobb franciaként megszerzi a 12. helyet. Persze ennél nagyobb bajunk sosem legyen.

Sok pihenő nincs, jön egy újabb rangos viadal, az Amstel Gold Race. Más, de szintén hatalmas nevekkel vasárnap délután 2-től, élőben az Eurosporton.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.