„Ha egy nap azzal állnának elém, hogy doppingolnom kell az előrelépés érdekében, visszamennék tanulni. Kapásból nemet mondanék, és újra rendes életet élnék. Nekem az a legfontosabb, hogy normális maradjak. Ne a győzelmek száma alapján ítéljenek meg. Tisztában vagyok azzal ki vagyok. Ahonnan én származom a becsület többet ér, mint a pénz.” Az idézet egy 19 éves fiatalembertől, Matej Mohorictól származik. Igen, ő a firenzei U23-as világbajnokság mezőnyversenyének győztese, aki egy évvel korábban a juniorok között nyert aranyat. Ettől az évtől kezdve pedig a Cannondale versenyzője lesz.

Egy alig 120 lakosú kis hegyi faluból származik. Podoblicában nincs túl sok minden egy iskolán, egy báron illetve a templomon kívül. De a környék csodálatos. Hegyek mindenhol. Gyönyörű vidék (főleg télen), amely nincs messze az olasz határtól. Talán nem véletlen, hogy Matej Mohoric félig szlovénnak, félig olasznak tartja magát. Meg sem lepődünk rajta, hogy a Cannondale csapatát választotta. „Úszással kezdtem, aztán 12 éves koromban váltottam a kerékpárra. Nem volt különösebb oka. Egy közelünkben lakó srác egyszerűen elhívott tekerni. Először egy mountain bike-om volt, de csak saját magamtól edzegettem. Nem edzővel vagy csapatnál. Kezdetben nem jósoltak nekem nagy jövőt, mert elég törékeny testalkatú voltam. Meg alacsony is. Aztán elkezdtem nőni, fejlődni és jött 2012 nyara. Megnyertem a rangos Giro della Lunigana versenyt, a Basilicatát és a vb-t is. A mezőnyversenyen aranyat, az időfutamon ezüstöt szereztem. Jól megyek a hegyen, de szeretem az időfutamot is. Pont, mint Nibali. Szimpatikusak a hozzá hasonló komplett versenyzők”.

Mohoric 1994 októberében született. Ez a szezon volt a legendás Marco Pantani számára az áttörés éve. Ekkor szerezte meg negyedik sárga trikóját Miguel Indurain, s ekkor győzött egy bizonyos Tadej Valjavec a fiatalok Giroján. Ő is Kranj környékéről származik, mint Matej. Aki 10 nappal a 19. születésnapja előtt megnyerte az U23-as világbajnokságot Firenzében. Majdnem hazai pályán. „Olaszország nincs messze tőlünk. Kicsit olyan vagyok, mint ők. Sokat versenyeztem olaszokkal. Szeretem az ételeiket és a kultúrájukat, és tanulom a nyelvüket is. Nagy álmom a Giro d’Italia…”

A Cannondale korábbi kiváló sportigazgatója "fedezte fel". A kétszeres világbajnokkal ellentétben, Paolo Slongo jövőre már nem az olasz-amerikai csapatot, hanem az Astana erősíti. Épp Slongo mesélte el, hogy egyáltalán nem volt könnyű együtt dolgozni Matejjel. Hisz még ebben az évben is volt fontosabb dolog számára a kerékpárnál. „Egy pillanatig sem mondott le a tanulásról. Amikor keményebb munkát kellett végeznünk, mindig elég későn tudtunk kezdeni. Meg kellett várnom, ameddig megírja a háziját. Csak aztán jött edzésre”. Mohoric saját bevallása szerint, csak nemrég – már kétszeres világbajnokként - kezdte el igazából komolyan venni az országúti kerékpárt.  „Elvégeztem a középiskolát, kiváló eredménnyel. Egyetemi ösztöndíjat kaptam, így nem kell majd fizetnem a tanulásért. Imádom a fizikát, és a természettudományokat, de végül gépészmérnöki szakra jelentkeztem. Mondjuk, nem tudom mi lesz a sulival, mert életemben most először helyeztem valamit a tanulás elé”. Ez a valami pedig a kerékpár. Matej imád tekerni. Ezt bizonyítja, hogy otthon nem kevesebb, mint 5 kerékpárja van. Két országúti, egy időfutam, egy monti és egy ciclocross, amivel télen szokott edzeni. „Szeretem rendben tartani őket. Az is érdekel, hogyan működnek. Mindig csinálok valamit, nem tudok egy helyben ülni. Edzek, és mellette olaszul tanulok. Otthon Podblicában, a családi gazdaságban is szoktam segíteni. Ha épp nem kell tanulnom vagy tekernem, figyelek a tehenekre. Van belőlük öt. Vagy megyek ki a földre, mert nincs traktorunk…mindent a két kezünkkel csinálunk”.

A 2014-es év áttörést hozhat Mohoric számára, ez nem kérdés. Ebben az idényben Basso, Sagan, Moser és Viviani mellett versenyezhet. Abban a csapatban, amely a múltban jó pár tehetséget adott a sportágnak. Elég csak Vincenzo Nibalit említeni. „Már az előző évben előszerződést kötöttünk, így Slongoval tudtam készülni áprilistól egészen a vb-ig. Kezdetben kicsit féltem attól milyen lesz a profik között menni, mivel az U23-as korosztályban is keményebb volt a tempó menet közben, mint a juniorok között.Nemrég volt egy komoly balesetem a GP della Liberazionén, elütött egy motor. Hónapokon keresztül nem tudtam edzeni. Nyár közepén kezdtem újra, és a szlovén bajnokságon tértem vissza. A mezőnyversenyen és az időfutamon is negyedik lettem. Tudom a helyem, tisztelek mindenkit. Csak úgy lehetek egyre jobb, ha a profik ellen tudok versenyezni”. Matej nem hogy felvette a ritmust, a legjobbak között is megállta a helyét. Augusztusban a Tour de Lavenir-en két szakaszon volt második.

Nagy családból származik, három testvére van. A firenzei vb-re azonban csak édesapja kísérte el. Hat órát autózott, hogy lássa a fiát… aranyat nyerni.

„A világbajnokságon nem én voltam a legerősebb, egyszerűen csak jókor indítottam. A szivárványszínű trikó nagy elismerés, de vannak a győzelmeknél fontosabb dolgok. Az számít igazán, hogy milyen ember vagy. Ahonnan én származom a becsület többet ér, mint a pénz.”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.