A legutóbbi rózsaszín trikós csak tv-ből követi az idei olasz körversenyt. Mert eddigi pályafutása legfontosabb évére készül: szeretné megnyerni a Tour de France-t. De lehet jobb, ha azt írjuk, szeretné legyőzni Chris Froome-ot. Hogy ez sikerülhessen minden eddiginél tökéletesebb és nyugodtabb felkészülésre lesz szüksége. Meg egy erős csapatra.

„Az érzések nem múlnak el nyomtalanul. Ez pedig nem könnyíti meg a helyzetemet. Hiányzik a Giro, és rossz lesz Tv-ben nézni. Elmondhatatlanul sajnálom, hogy nem leszek ott, de van egy nagy célunk: ez pedig a Tour” – meséli Vincenzo Nibali, aki második szezonját kezdte meg az Astana versenyzőjeként. Többször hangsúlyozta, kiváló döntés volt a kazah csapatot választani, ahol megfelelő szakmai munka és kiváló anyagi lehetőségek mellett dolgozhat. A 4 millió eurós éves fizetés (ez nagyjából 1.2 milliárd forintos kereset évente) garantálja az anyagi biztonságot, Giuseppe Martinelli és a Cannondale-tól megszerzett Paolo Slongo pedig a tökéletes edzői hátteret. Az erős csapat is adott, hisz a Westra-Scarponi-Landa hármas őket választotta. A keret már tavaly sem volt gyenge, gondoljunk csak a Giro minden egyes szakaszán tapasztalt Astanás fölényre. „A mi versenyzőink más csapatokban első számú emberek lehetnének. De itt értem dolgoznak. Ez fantasztikus érzés”. Szóval Tour de France, és a legfontosabb kérdések. A friss apuka, Vincenzo Nibali válaszol.

• Lehetett tanulni valamit, a legutóbbi Giro megnyeréséből?

Azt mindenféleképp, hogy az összes idény nulláról kezdődik.  Ezt már 2011-ben megtapasztaltam. Az előtt a szezon előtt, dobogós voltam a Giron, és Vueltát nyertem. Biztos voltam benne, hogy megindulok felfelé, erre alig-alig nyertem valamit. Egy kiváló év után, mindig nehéz a folytatás. Ezért is kell nagyon okosan és figyelmesen versenyezni. De a tavalyi Giro arra is megtanított, hogy nincs lehetetlen küldetés. Bármi megnyerhető.

• Köztudomású, hogy Agnolival nagyon jóban vagytok. Ő ott lesz melletted a Touron?

Ha jó formában lesz, nyilván. Azt gondolom, Valeriot sokan alábecsülték, és elfelejtették. Beállították, mint egy olyan segítő, aki nem képes nyerni. Ennek ellenkezőjét Shefer és Martinelli is kezdi észrevenni. Nem szabad megelégednie azzal, hogy csak engem segít.

• Az erős csapat adott az Astanánál, érkezett Scarponi…

Olyan keretünk van, hogy más csapatnál bárki kapitány lehetne. Scarponival együtt a jó hangulat is megérkezett. Verseny közben sokat nevetünk, edzésen meg mindig ugratjuk egymást. Nem ismertem jól, de ez mára megváltozott. Már tavaly is az versenyző volt, akire nagyon figyeltem. Ha valamelyik Giron szakaszon elindult, arra egyből reagáltunk. Nem hezitál, bátran támad, keveset hibázik. Jó, hogy már nálunk teker. De Pellizottit sajnálom. Ő még jól jött volna. De tagjai vagyunk az MPCC mozgalomnak, nem lehet mit tenni.  Mint ahogy a Vueltán sem lehetett… az a darázscsípés majdnem a versenyem végét jelentette.

• Normális, hogy ennyire szoros szabályokat kell betartani?

Kicsit az az érzésem, hogy mindenki meg akar felelni. Néha olyan kérdésekben is, amikor lehet, hogy nem kellene. Nem szabadna azoknak megnehezíteni az életét, akik korrektül versenyeznek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.