Vasárnap rendezik a tavasz leglátványosabb, a szurkolók körében talán legnépszerűbb egynaposát, a 112. Paris-Roubaix-t. Felvezetésünk második részében a verseny történetét mutatjuk be.

A viadalt két textilgyáros, Théodore Vienne és Maurice Perez hozta létre. Ők építették fel a Roubaix-i Vélodrome-ot, amit 1895 júniusában nyitottak meg. Szerették volna valahogy promótálni, ezért írtak a Vélo magazin szerkesztőségének az ötlettel. Eredetileg csak egy felvezető versenye lett volna a Párizs-Bordeaux-nak, 4 héttel előtte, a győztesnek pedig 1000 frankot ajánlottak fel, ami nagyjából 7 hónapnyi fizetése volt egy környéken lakó bányásznak. Az elején Paul Rousseau, a Vélo igazgatója, amikor bejárta az útvonalat eléggé aggódott, mondván veszélyes, de aztán egy esti vacsora és- a történet szerint egy komolyabb ivászat során- sikerült meggyőzni őt. Az első évben még a dátum is gondot okozott, mert húsvét vasárnapjára akarták tenni, de azt az egyház nem akarta engedni, mondván mikor fognak akkor a versenyzők templomba menni?! Végül meg lett ígérve, hogy a rajt 200 méterre lesz egy kápolnától, úgyhogy tudnak előtte, ám ennek ellenére a leírások szerint két héttel húsvét után, április közepén volt az első kiadás, amit Josef Fischer, egy német nyert meg. Amit tudnak, hogy a 280km-t nagyjából 9 óra alatt teljesítette.

1897-től aztán a XX. század közepéig minden évben húsvét vasárnapján volt a viadal- leszámítva 1924-et, akkor két héttel korábban-, ezért is lett La Pascale a Roubaix egyik beceneve. Ezzel a hagyománnyal 1944-ben hagytak fel, mondván annyira ingadozik a keresztény ünnep a naptárban, hogy lehetetlen a többi klasszikushoz igazítani.

A mélypont a hatvanas években következett be, amit az újjászületése követett: az első 63 kiírás ugyanazon az útvonalon haladt, de egyre több helyen lett benne makadámút a macskakövek helyett, így- a hegyek hiányában- a végén szinte minden évben mezőnyhajrá döntött. Jacques Goddet úgy fogalmazott, hogy ez a verseny a kerékpársport utolsó őrültsége. Még az is felmerült, hogy Párizs-Valenciennes legyen a folytatásban. A változás éve aztán 1967 lett, hiszen elkezdték keresni azokat az utakat, amik már a térképeken sincsenek feltüntetve- ekkor került be az azóta méltán elhíresült Arenberg is. Kezdetben ez sokaknak nem tetszett, hiszen a verseny egyet jelentett a rossz utakkal, ami miatt a polgármesterek nem akarták, hogy a településük felé haladjon a mezőny. Aztán ahogy egyre népszerűbb lett a verseny, már ők voltak azok, akik a kövekkel mentek oda a szervezőkhöz, hogy „nálunk van ilyen...”

Igazán nagyok nyerték, hiszen az elsők között találjuk a Tour első győztesét, Maurice Garint, olyan hírességeket, mint Fausto Coppi és Louison Bobet, vagy éppen Eddie Merckx. A rekorder két belga, Roger de Vlaemink, valamint Tom Boonen, mindketten 4-szer végeztek az élen- az Omega bringása most vasárnap már egyedüli csúcstartó lehet. Szintén kiemelendő Octave Lapize és Francesco Moser, ők ketten zsinórban háromszor lettek elsők. Ugyanakkor nem mindenki szerette, Bernard Hinault például 1982-ben címvédőként 7-szer bukott, utána szidta is a szervezőket, és soha többé nem állt rajthoz. De Jacques Anquetil is a szerencsejátékhoz hasonlította azok után, hogy 13km-rel a cél előtt defektet kapott. Előfordult olyan év, 2002, amelyben az UCI akkori pontversenyének első 20 helyezettje közül csak Erik Zabel és Jens Voigt állt rajthoz... Paolo Bettini egyszer sem indult itt el, idén viszont 22 évnyi szünet után újra lesz Tour de France-győztest a Compiègne-i rajtban, Sir Bradley Wiggins-t.

Azért, hogy a verseny az maradjon, ami most, egy társaság is létrejött. A Paris-Roubaix barátai egyesület 36 éve működik, a tagjai a macskaköves útszakaszokat próbálják rendbe rakni, hogy azokon továbbra is száguldozhassanak a versenyzők. Azt mondják, ez nekik nem munka, sokkal inkább szórakozás. Abban például, hogy még mindig használható az Arenberg, komoly szerepük van. A tagság egy évre 20 euróba kerül.

Röviden összefoglalva, az észak pokláról talán Theo De Rooy története mondja el az egyik legtöbbet. 1985-ben szidta nagyon, miután feladta: „Dolgozol, mint az állat, arra nincs időd, hogy a „kisdolgodat” elvégezd, a gatyádat vizeled össze. Sárban tekersz, csúszkálsz össze vissza, az egész egy nagy....” Pár éve megkérdezték tőle, hogy végigtekerne-e rajta újra: azt mondta, ez a világ legszebb versenye....

Az idei Paris-Roubaix-t vasárnap 13:15-től élőben közvetítjük az Eurosporton!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.