Egy újabb remek vasárnap délutáni egynapos, immáron új szereplőkkel, új díszletben, és ha lehet, az elmúlt heteknél is nagyobb előadással.

Flandria után az Ardennekbe költözik a kerékpáros világ. Egy hét alatt három csodás versenyt látunk majd, közülük az utolsó lesz a legidősebb, a Liège-Bastogne-Liège, amelyre idén kerül sor a századik alkalommal. Előtte, szerdán rendezik a Flèche Wallone-t, a végén a legendásnak számító Mur de Huy-vel, ám mindenek előtt most vasárnap délután jön az Amstel Gold Race. Ez ugyan a hagyományait figyelembe véve nem tartozik a legnagyobb versenyek közé, hiszen csupán 1966-ban került sor az elsőre, és ez a 49.- ezért is hívják félklasszikusnak-, ám nehézségeit és izgalmait véve ott van a legjobbak között. Tegyük hozzá, kicsit érdekes, hogy abban az országban, amelyben több kerékpárt tartanak nyilván, mint amennyi lakost, ahol a teljes úthálózat 25%-át a kerékpáros utak adják ki, egy kicsit meglepő, hogy ez az egyetlen saját World Tour-verseny (az Eneco Tour még félig az). Mondjuk éppen ezért lesz kint rengeteg szurkoló, különösen Niki Terpstra múlt heti Roubaix-n aratott sikere után, amivel közel tíz évnyi szünetet követően született újra holland siker egy klasszikuson vagy félklasszikuson.

Ami változás az elmúlt hetekben tapasztaltakhoz képest, hogy itt már nincsenek kockakövek. Vannak viszont emelkedők, idén nem kevesebb, mint 34-szer kaptatnak majd felfelé a bringások, és ugyan nem 34 Tourmalet-t kell elképzelni, ezek az átlagban 6-7%-os meredekségű, 700 és 1200 méter közötti hosszúságú dombok is nagyon megnehezítik a versenyzők életét. Nem kevesebb, mint négyezer méter szintkülönbséget kell ledolgozni a bő 250 km alatt, nem csoda, hogy teljesen más mezőny gyűlt össze, mint a Roubaix-n, vagy akár a Flandrián. Néhány átfedés természetesen akad, de azok, akikről az elmúlt vasárnapok szóltak gyakorlatilag egy az egyben hiányoznak: nincsen Cancellara, Boonen, Vanmarcke, vagy éppen Sagan. Ettől még legalább olyan szintű, ha nem erősebb brigád gyűlt össze erre az időszakra. Ráadásul ha lehet, még kevésbé lehet megjósolni, hogyan alakul forgatókönyv.

Ebben az is szerepet játszik, hogy máshol van a befutó, mint néhány évvel ezelőtt volt. 2005-től egészen 2012-ig a legendás Cauberg tetején találtuk, ám abban az évben Valkenburg rendezhette a világbajnokságot, amelyen a szervezők húztak egy merészet, és kicsit hátrébb tették, teljesen felborítva ezzel a megszokott forgatókönyvet, mely szerint mindenki várt a kaptató aljáig, aztán egy nagy sprintben eldőlt, ki a legjobb. Ezután az Amstelnél is változtattak, úgyhogy ahogyan tavaly, úgy most sem lesz elég felmászni a tetőre, utána még 1,8 km-t kell megtenni, ami alatt nagyon sok minden történhet. Egy évvel ezelőtt Roman Kreuziger előbb üldöző, majd szökevény lett, a végén pedig remek pillanatban lépett meg társaitól, az utolsó 7 km-t egyedül megtéve győzni is tudott. Ez is bizonyítja, hogy az új körülményekkel a mezőny képtelen volt tökéletesen megbirkózni. Bár a legnagyobb esély most is arra van, hogy a Cauberghez érve- amit addigra már háromszor megmásztak a nap során- már nem lesznek szökevények, azért akadnak olyan csapatok és versenyzők, akik ezt nem szeretnék. Éppen ezért fogunk nagyon izgalmas versenyt látni, amelyhez a szűk, és kanyargós utak miatt (sajnos) a feszültség is hozzátartozik, hiszen itt is mindenki elől próbál tekerni gyakorlatilag az elsőtől az utolsó méterig.

A favoritok

Mivel a sörgyár nem csak főszponzora, de már szervezője is az Amstelnek, nem csoda, hogy itt a dobogósok a végén egy korsó sörrel ünnepelnek, és nem pezsgővel. Azt viszont nagyon nehéz megmondani, kik lesznek azok.

Az eddigiek alapján Alejandro Valverde számít a legesélyesebbnek. A spanyol ebben az évben pazar formában tekert, hét győzelemnél jár, és még Contadort is nehéz feladat elé állította a baszk körversenyen. Ráadásul otthon van az Ardennekben, nyert már LBL-t és FW-t is. Itt is állt már a dobogó két alacsonyabb fokán, és a '12-es vb-ről is van érme, de az arany még hiányzik a gyűjteményéből. „Nem fogom azt mondani, hogy azzal a céllal érkeztem ide, hogy megtudjam, milyen állapotban vagyok. Erősnek érzem magam, a célom a győzelem. Persze mondani könnyű- tavaly is erős voltam, végig elől tekertem mindhárom napon, de egyiket sem nyertem meg.”- nyilatkozta a Movistar első számú embere. A nehézséget- különösen a trilógia első része előtt- az adja, hogy a mezőny egy jó része ott volt a baszk körön, de nagyon nehéz megmondani, ki milyen céllal, a másik része pedig magaslati edzőtáborból érkezett ide. Philippe Gilbert részt vett az egyhetesen, de azóta már megnyerte a Fleche Brabançonne-t (Brabant nyíl), ami egyfajta felvezetése az Amstelnek. Ráadásul nagyon erősnek tűnt, tehát az egyik legnagyobb kihívó lesz. A belgák nagyon bíznak benne, már csak azért is, mert amikor legutóbb volt már győzelme a szezonban ezt a viadalt megelőzően (2011), akkor mesterhármast ért el (Amstel, FW, LBL). „12 éve vagyok a profi mezőny tagja, az egyetlen hiba, amit sosem követtem el, hogy lebecsültem az ellenfeleimet. Még 2011-ben sem, amikor minden összejött, akkor sem szálltam el magamtól. Tudom, hogy jó állapotban vagyok, úgyhogy nyugodtan alhatok, de a legnehezebb még csak most következik”- értékelt a rajt előtti sajtótájékoztatón a BMC menője, aki Valverde mellett még Michal Kwiatkowskit mondta legnagyobb riválisnak. Az Omega lengyelje valóban nagyon biztatóan mozgott az elmúlt hetekben, a baszk körön pedig a mezőnyhajrát is gyakorolta, aminek érzésünk szerint még lehet jelentősége vasárnap. Ráadásul a belga együttes ezúttal is bombaerős kerettel érkezett, Stybar a Roubaix után itt is jó lehet, de érdemes lesz figyelni Poels-ra is. Mi azért Joaquim Rodriguezt is a komoly esélyesek közé soroljuk, a katalán kör után magaslati edzőtáborba vonult, úgyhogy fogalmunk sincs, milyen erőben van, de figyelembe véve, hogy azon kivételek közé tartozik, akik előzték már meg egyhetesen idén Alberto Contadort, és ebben az évben a Giron áll rajthoz, megelőlegezzük neki, hogy pazar állapotban van- és ő is a szuper jelzőt használta formájával kapcsolatban.

Persze ezzel a favoritok listája közel sem ért véget. Szintén nagyon komolyan kell számolni Simon Gerrans-szel, aki korábban már kétszer volt itt harmadik, és a Lampre-Merida is ki fog tenni magáért a 2008-as győztes Damiano Cunego, az idén már hat második hellyel rendelkező, világbajnok Rui Costa, valamint Diego Ulissi alkotta hármasával. A hollandok is reménykednek, Tom-Jelte Slagter a Párizs-Nizzán biztatóan tekert, Bauke Mollemának pedig ugyan voltak nehézségei baszk földön, ám a rossz napot jók követték, és neki- mint ahogyan gyakorlatilag a Belkinnek- ez hazai pálya.

Amúgy a mezőny tagja Vincenzo Nibali is, akiről szintén nem sokat tudunk, de célként jelölte meg ezt a hetet, különösen a LBL-t, amelynek elnyújtottabb emelkedőin több keresni valója lehet, és Davide Rebellin is rajthoz áll, immáron 42 évesen.

Az ES Bringa esélyesei:

***Alejandro Valverde

**Philippe Gilbert, Michal Kwiatkowski, Joaquim Rodriguez

*Simon Gerrans, Damiano Cunego, Rui Costa, Tony Gallopin, Vincenzo Nibali

Meglepetésember: Marco Marcato, Simon Geschke

Teljes rajtlista: itt

A közvetítésünk: vasárnap 14 órától látható ÉLŐben az Eurosporton.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.