A Tour de France után három hetet kihagyó brit az amerikai Pro Challenge-en tért vissza, formája azonban messze elmaradt a júliusitól. Az összetettben a 94. helyen állt az utolsó szakasz előtt, amit fel is adott...

Froomey Párizs.jpg

Mennyire nehéz elfogadni ezt az új helyzetet?

(Nevet.) Furcsa érzés volt a Tour után- ahol gyakorlatilag bárkit képes voltam leszakítani- azért küzdeni, hogy ne maradjak le attól a nagyjából hatvan embertől, aki a mezőnyt alkotta. Valahol szerénységre ösztönöz, bizonyos mértékben még örömteli is, hiszen emlékeztet rá, hogy közel sem vagyok verhetetlen. Ez is azt mutatja, hogy iszonyatosan keményen dolgoztam azért, hogy a francia körre olyan állapotba kerüljek, amilyenben voltam. Egyáltalán nem vehetem biztosra, hogy jövőre is megnyerem a Tour de France-t. Ahhoz nagyon jelentős munkát kell elvégeznem. Pusztán pihentem két-három hetet, és már nem vagyok olyan jó állapotban.

Motiválja a világbajnokság annyira, hogy újra eljusson arra a szintre?

Egyértelműen! Lehet, hogy őrülten szenvedtem ezen a héten, de szerintem segített. Sőt, úgy érzem, már most jobb formában vagyok, sikerült akklimatizálódnom is. Hétfőn-kedden pihenek, utána maradok ilyen magaslaton, és itt megyek edzőtáborba. Az edzőm, Tim Kerrison is úgy véli, lehetséges, hogy a világbajnokságon újra remek erőben legyek.

Azért tart attól, hogy nem éri el azt a szintet?

Személy szerint nem tudom száz százalékig, hogyan fog sikerülni. Egy biztos, rettentő keményen fogok dolgozni a következő két-három hétben. Aztán olyan lábakkal megyek a vb-re, amilyenekkel... Ha sikerül elérnem egy jó eredményt, remek, ha nem, akkor még ott van a lombardiai, valamint a pekingi kör és a japán kupa is. Fontos, hogy lebegjen valami a szemem előtt, legyen célom, ambícióm. Sokkal nehezebb lenne visszakapaszkodnom a nyári szintre, ha most fél évig csak vakációznék.

Egy hónappal a Tour után kijelenthető, hogy felfogta, mit ért el?

Igen (nevet.) Egy kicsit furcsa érzés. Tényleg teljesen más azt mondani, hogy „Ok, idén a Tourt célzom meg”, és utána meg is valósítani. Valóban hatalmas sikerérzetet jelent. Ugyanakkor jelentősen semmi sem változott, még mindig ugyanazzal a hozzáállással közelítem meg a versenyeket, ugyanúgy edzek...

Azért észlelt változást az életében?

A Tour győzelemmel együtt jár az, hogy felismernek, hogy híres lettem. De én igyekszem ugyanaz az ember maradni, hogy ugyanolyan megközelíthető legyek, mint korábban. Igazából a legjelentősebb változást a körülöttem lévőkben látom. Mintha a bennük rólam kialakított kép változott volna meg, mert ők most úgy tekintenek rám, mint a kerékpársport istenére, vagy valami ilyesmi. De én még mindig ugyanannak az embernek érzem magam.

Nehéz elfogadni?

Különös, mert azt szeretném, ha azért kedvelnének, aki vagyok, és nem azért, amit elértem. Idő kell hozzá, hogy megszokjam.

Tetszettek Önnek a kritérium-versenyek?

Elég menő volt bizonyos szempontból, másrészt kemény is, hiszen a Tour után egyből újra fel kellett ülni a kerékpárra, és egy kicsit nehezemre esett ugyanazokkal, ugyanabban a miliőben lenni. Igazából úgy fogtam fel, mint az ünneplés egyik módját, hiszen olyanok között voltam, akik szenvedélyesen szeretik ezt a sportágat. A viadalok utáni VIP-zónás tartózkodások emlékezetesek. Órákon keresztül olyan emberek között lenni, akik ittak is... Ha a belgák készíteni akarnak egy fényképet, rád másznak, hogy meglegyen. Szórakoztató volt.

Mondhatjuk, hogy celeb lett?

A kerékpáros világban, azok között, akik nézték a Tourt, igen. Érdekes volt, amikor megérkeztem Denverbe, senki sem ismert fel. De amint eljutottunk Aspenbe, ahol sokkal jobban követik a sportot, bármilyen környéken, bármelyik üzletben jártam, mindenhol tudták ki vagyok és gratuláltak.

Mi a legrosszabb a Tour megnyerésében?

Hogy az emberek azt hiszik, a párizsi befutó után mész vakációzni, és nem csinálsz semmit. Pedig ez nem így van. Újra el kell kezdeni edzeni, a sajtó és a kereskedelmi partnerek rendelkezésére kell állni Nagy-Britanniában. Az első igazi szünetem majd novemberben lesz, ha vége a szezonnak. Nagyon szeretném kihasználni az otthon nyújtotta előnyöket, de ez a mostani az eddigi életem legaktívabb része, ki kell használni a lehetőségeket.

Gondol már pályafutása jövőjére?

Jelenleg a világbajnokságra koncentrálok. Szenzációs lenne, ha ugyanabban az évben, amelyben megnyertem a Tourt, megszerezném a szivárványszínű trikót is*, de hosszabb távra tervezve egyértelmű, hogy újra a francia körre összpontosítok. Évről-évre visszatérni, és a lehető legtovább versenyképes lenni, addig, ameddig a motivációm is megvan. Ez a célom. Szeretném újra átélni azt, amit idén. Ráadásul a mostani győzelmem még segített is. Szerintem az emberek körülöttem most már sokkal jobban hisznek bennem, például a csapat is tudja, mire vagyok képes.

Froome brit.jpg

Nemrég azt mondta, életre szóló eltiltásokat kellene kiosztani a súlyos doppingoláson kapott sportolók esetében...

Csak azt mondtam, hogy szeretném, ha ez rendeződne. Hogy komolyabb eltiltások, súlyosabb büntetések legyenek, ha valakit rajta kapnak, hogy csalt.

Más ötletei is vannak?

Szerintem az első eltiltásnak, ami jelenleg két év, sokkal hosszabbnak kellene lennie. Sokkal egyértelműbbnek, hogy ha megpróbálod megszegni a szabályokat, ha csalni akarsz, nincs helyed többé ebben a sportágban.** Keményebb büntetésekre van szükség.

Bradley Wiggins többször is azt nyilatkozta, Ön volt a legerősebb a Touron. Ez felfogható egyfajta gratulációnak?

Valóban szép dolgokat mondott rólam, de már hónapok óta nem találkoztunk. Nem várom, hogy gratuláljon, vagy ilyesmi, de valóban kedves volt.

Nem zavarja, hogy még mindig nem hívta fel Önt?

Egyáltalán nem. Ez semmin sem változtat.

* Legutóbb 1989-ben, Greg LeMondnak jött össze a Tour-világbajnoki cím dupla.

** Nem Froome az első Tour-címvédő, akinek ennyire határozott véleménye van a doppingolókkal kapcsolatban. „Ezek az emberek a kerékpározás szégyenei. Ezeket az embereket ki kell vetnie magából a sportágnak, méghozzá mindenféle gondolkodás nélkül, hiszen sem a szakágukat, sem a múlt bajnokait, sem a minket figyelő fiatalokat nem tartják tiszteletben.” Az idézet 2001-es, reméljük a történet vége teljesen különböző lesz...

 

Forrás: L'Équipe

A bejegyzés trackback címe:

https://esbringa.blog.hu/api/trackback/id/tr345480955

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása