Az elmúlt években a tavaszi klasszikusokhoz lassan legalább annyira hozzátartozott Luc és az ő saját magát hirdető molinója, mint a macskakövek vagy az emelkedők. Íme a története.

Luc Van Steenberge immáron több mint egy évtizede hirdeti saját magát, és hajt azért, hogy az adott versenyen minél többször tűnjön fel. „Az egész 1998-ban, a nemzeti cyclo-cross bajnokságon kezdődött Grammont-ban. Arra készítettem egy zászlót annak érdekében, hogy reklámozzam a feleségem, Boeketje virágboltját. De aztán 2004-ben elváltunk, és valami mást kellett kitalálnom... Ekkor döntöttem a vezetéknevem mellett. Innentől kezdve csak az volt a lényeg, hogy jelezzem, ott vagyok a versenyeken. Idén a programomban szerepelt a Nieuwsblad, a Kuurne, az A Travers la Flandre, az E3 Harelbeke, a Gent-Wevelgem, a De Panne, de ott leszek a Flandrián, a Roubaix-n, a GP de l'Escaut-n, a Fleche Brabanconne-on, a Fleche Wallone-on és a Liege-en is.”

Nem győzzük hangsúlyozni, Luc célja nem csak a jelenlét. A kihívást az jelenti, hogy a létező legtöbb alkalommal megmutassa magát- és zászlaját- a kamerának. „Átlagban 4-5 alkalommal tűnök fel egy versenyen. Minden egyes viadal után a megjelenések száma és az aktuális nehézségek alapján adok magamnak egy osztályzatot. A Gent-Wevelgemen nem ment jól, ott 10-ből csak 5-ös járt nekem, éppen ezért kell nagyon jól teljesítenem a flandriai körön, ahol egy 9-est várok magamtól.”

Ha valaki azt gondolja, hogy ez az egész komolytalan, annak íme a cáfolat: „Minden alkalommal az utolsó két órára összpontosítok, hiszen általában azt a részt közvetíti a televízió is. Átlagosan tízszer halad el mellettem a mezőny. A versenyt megelőző napokban részletesen elemzem Google Earth-szel az útvonalat. Annak érdekében, hogy most vasárnap a legjobbamat nyújtsam, pénteken be is járom a robogóval a Flandria útvonalát.”

Luc hatalmas Laurens De Vreese és Wanty-szurkoló, a csapat meg is ajándékozta egy új drapériával, amelybe azért okosan a el is elrejtette a saját nevét. Ez az időtöltés nem túl olcsó mulatság, még akkor sem, ha az 52 éves úriember nem igazán foglalkozik vele. „A közeli versenyeken a 125 köbcentis robogómat használom. Távolabb autóval megyek, de viszek magammal egy elektromos kerékpárt is. Nem nézem, mennyibe kerül, vagy hány kilométert teszek meg egy szezonban. Az, hogy költeni kell rá, a szenvedély része.”

Arra, hogy mekkora népszerűségnek örvend, elég jó bizonyíték, hogy nemrégiben egy ausztrál házaspár vette fel vele a kapcsolatot. „Azt kérdezték, hogy készíthetnek-e egy fotót velem és a zászlóval egyszer.” Belgiumban is egyre többen ismerik fel. „Nagyon sokan állítanak meg, hogy álljunk össze egy képre. Vannak, akik még autogramot is kérnek tőlem. Sosem gondoltam volna, nem is volt célom, hogy ennyire híres legyek, de el kell ismernem, élvezem, hogy én vagyok Luc a kerékpáros világban. Sosem vettem fel a kapcsolatot például Tom Boonennel, de tudom, hogy tud a létezésemről, és a zászlómról. Persze a versenyzők menet közben rettenetesen koncentrálnak a dolgukra, ezért nem igazán veszik észre, mi történik körülöttük. Ám azok, akik már lemaradtak a mezőnytől és csak becsorognak, sokszor integetnek, ami nagyon jól esik.”

Az ő hobbija sem nyugis: „Néha szerintem feszültebb vagyok, mint a bringások. Az emberek néha megkérdezik, jöhetnek-e velem. Én sosem mondom azt, hogy nem, de mindig figyelmeztetem őket, ne kerüljenek az utamba. Akkor benne vagyok a dolgomban.”

13: Ennyi a rekordja Lucnek az egy versenyen elért megjelenést illetően, 2010-ben a Flandrián hozta össze. Kiváncsian várjuk, meddig jut vasárnap...

Forrás: La Derniere Heure

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.