A munkában hisz. Csendben dolgozik. Kerüli a felhajtást. A Tour de France-t körülvevő hangulat már-már zavarta. Azokhoz a cikkekhez hasonlóan, amelyek megkérdezése nélkül mutatták be a kolumbiai gyerekkorát. Ami nem volt épp egyszerű. Egy kisebbfajta csoda, hogy Nairo Quintanából profi kerékpáros lett.

Saját elmondása szerint már azt követően veszélybe került az élete, hogy világra jött. Gondoljunk csak bele, milyen egyéniséggel lett volna szegényebb a sportág, ha a kis Nairo nem ilyen szerencsés. „Halálos kór. Nálunk így hívják ezt a betegséget, amit elkaptam. Nem lehet megmondani mi bajom volt pontosan, a vírust a mai napig nem azonosították. Születésem után egy közeli ismerősünk életét veszítette, a rokonai pedig édesanyámmal együtt jártak vásárolni. Valószínűleg így kaphattam el” – meséli Quintana. Súlyos beteg lett, az életéért küzdött, de meggyógyult. Csodával határos módon. Egy sámán ugyanis gyógyfüvek használatával megmentette meg Nairot. „Rengeteg cikk jelent meg a gyerekorommal kapcsolatban. Valahol azon szörnyülködtek, hogy kissrácként dolgoznom kellett. Csak arra nem tértek ki, hogy ez nálunk abszolút megszokott. Szerencsére az egyik újságíró engem is megkérdezett, így el tudtam mesélni az igazságot”. Az igazságot, ami nehéz, de mégis boldog gyerekkorról szólt. A hét tagú Quintana család (Naironak két lány és két fiú testvére van) rendelkezett némi földdel, ahol zöldségeket és gyümölcsöt termesztett. Illetve volt egy kis boltjuk, ahol csirkét és rizset árultak. „Dolgoztam, mert erre volt szüksége a családnak. Nálunk teljesen megszokott, hogy az általános iskola után a gyerekek segítenek a szüleiknek. Nem volt pénzünk arra, hogy jól éljünk, mégis nagyon boldogok voltunk. Azon a környéken ahol felnőttem nehéz, de szép az élet. Nem úgy, mint a nagy városokban. Rohanás, dugók, munka, idegeskedés. A szülők alig vannak együtt a gyerekeikkel. Ilyen nálunk elképzelhetetlen volt”. Hihetetlenül szerény, ez nyilván a kiváló nevelésnek köszönhető. Mint mondja, a mai napig nem tud megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy sztárként kezelik. De tett érte. Gondoljunk csak a Tour 20. szakaszán mutatott produkciójára. Akkor is viselte azt a medált, amit a 2007-es Tour pöttyös trikósától, a hozzá hasonlóan kolumbiai Mauricio Solertől kapott.

”Nem szeretek sokat beszélni. Ez a sportág nem erről szól. A kerékpározás a csendes, kissé makacs, és munkamániás emberek sportja. Itt nem beszélni, hanem dolgozni kell”. Nairo valóban csendes, néha túlságosan is. „Az első alkalommal, amikor a Movistarnál voltam orvosi vizsgálaton, történt egy érdekesség. A terheléses felmérés közben mindenkit megelőztem. De nem kicsit, nagyon. 7 watt/kilós teljesítményt produkáltam, ami tényleg sok. Az átlag 5-6 között van. A technikusok azt hitték, hogy elromlott a gép. Aztán mindent megismételten a második teszten. Ekkor mondták: ezt a srácot egyből igazoljuk le. Én meg azt válaszoltam: hát jó”. A váltás pedig óriási volt. Quintana Pamplonába költözött, igaz átmenetileg. Csak a felkészülési időszakban lakik Gorraizban. A családja ugyanis otthon maradt. „Nem volt egyszerű megszokni az itteni körülményeket. Kolumbiában szinte minden egyes sarkon van egy kis bolt, ahol gyümölcsöt vagy zöldséget lehet venni. Itt autó kell, ha vásárolni szeretnék. Mikor Spanyolországban vagyok, nem szeretek étteremben enni. Inkább otthon csinálok magamnak valamilyen kolumbiai ételt, némi helyi beütéssel.” Mint mondja kényszerűségből kezdett kerékpározni. A szüleinek ugyanis nem volt pénze arra, hogy buszjegyet vegyenek neki. De a lakásuktól 16 km-re lévő iskolába valahogy el kellett jutnia. Így került elő az apuka rég nem használt montija, amit Nairo egyből elkezdett használni. A legenda szerint, egyszer mikor hazafelé tekert, összetalálkozott egy a környéken edző helyi csapat versenyzőivel. Természetesen az emelkedőn senki nem tudta tartani a lépést Quintanával. Ekkor érezte először, hogy ebből a sportágból lehet esélye megélni. ”Imádok tekerni. Szeretek mindent, ami a kerékpárral kapcsolatos. Mondjuk a Touron tapasztalt felhajtás kicsit sok volt. Mikor elmegyek feltérképezni egy adott szakasz útvonalát, mindig gyönyörködöm a tájban. Erre verseny közben ugyanis nincs lehetőség”. Májusban sem lesz, amikor Nairo pályafutása során először lesz első számú ember egy háromhetesen.A Giro d’Italián, ami a három nagy körversenyt figyelembe véve, messze a legnehezebb hegyekkel „rendelkezik”.

Roma-Maxima, Milano-Sanremo, Katalán kör. Így néz ki Quintana márciusi programja

„Mont Ventoux. Az volt életem legnehezebb szakasza. Soha nem éreztem még akkora fájdalmat tekerés közben, mint akkor. El kell ismerni, ott Froome volt a legerősebb. De másnap már én.” A 2013-as Tour-on mutatott teljesítményével Quintana rászolgált arra, hogy a Movistar kapitánya legyen. Azzal azonban ő is tisztában van, hogy még van miben javulnia. „Időfutam. Ebben szeretnék fejlődni. Persze a testalkatom miatt megvannak a korlátaim, de mindig lehet előrelépni. Aki háromhetest szeretne nyerni, tudnia kell időfutamot menni”. És tudnia kell hegyre is menni. Mondjuk ezzel Naironak soha nem volt problémája. Tavaly a Mont Ventoux-ra 59 perc 21 másodperc alatt ért fel, ez pedig a Tour történetének 40. legjobb ideje. ”Sokan 2-3 hétre elutaznak edzőtáborozni a Tiedére, miközben én olyan magasan, 2800 méteren születtem”. Állítólag nagyon figyel a részletekre, mindig személyesen ellenőrzi a kerékpárjai beállításait. Az idei szezon elején a Movistar, 23 év után Pinarelloról a Katusha által is használt Canyonra váltott. Az edzőtábor első 1-2 napját tehát Quintanához hasonlóan a többiek is az „ismerkedéssel” töltötték. De a siker nem ezen fog múlni. Nairo még iskolás korában egy nehéz vasból készült, váltó nélküli kerékpárral kezdett el tekerni…”Tisztelek versenyzőket, de soha nem akartam valakire hasonlítani. Arra sem emlékszem pontosan, amikor 1995-ben Kolumbia vb-t rendezett. Pedig amikor otthon vagyok, mindig Tunja környékén, tehát a világbajnokság helyszínén szoktam edzeni”.  A 2013-as év után, Nairo sztár lett. Az egyik legnépszerűbb kolumbiai sportoló. A korábban olvasottak után feltételezzük, senki nem lepődik meg azon, hogy a siker egy kicsit sem változtatta meg. „Azzal nem segítek az otthoniakon, ha kerékpárokat adományozok nekik. Inkább arra próbálom meg felhívni a figyelmüket, hogy érdemes álmodozni. Imádok tekerni, de annál is jobban szeretek nagyot álmodni…”  

• STATISZTIKA: Quintana 2013-as eredményei
• CIKKAJÁNLÓ: Boldog gyerekkor, jogsi nélkül

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.